Reni (50 éves) - 2025.01.13.
Ildikó/Bojti gimis barátnőm. Az évek során földrajzilag távol kerültünk egymástól, viszont mindig ott voltunk/vagyunk egymásnak. Legutóbb 2023. novemberében találkoztunk személyesen 50. szülinap apropóján. Majd 2024. januárjában messengeres beszélgetés során megvilágított, tudatosította bennem azt amit én is tudtam, de nem foglalkoztam vele, elraktároztam mélyen, mert minden mással foglalkoztam, mindig minden más fontosabb volt (család, gyerekek, munka; egyszóval a szokásos kifogások) így az "én" háttérbe szorult, hogy igenis túlsúlyban vagyok és ideje tenni valamit önmagamért és ő mint coach szívesen segítene. Örömmel fogadtam. Hónapokon át hetente egyszer telefonos meeting-t tartott nekem, s nemsokára elindultak lefelé a dkg-k, majd kg-k. Nehezen indult be, talán mert először nem is hittem magamban, meg talán abban sem, hogy egy coach-os beszélgetés eredményt fog hozni. Mióta családom van nekik élek és sajnálatos, de igaz, egyáltalán nem foglalkoztam semmilyen szinten önmagammal, sem a lelkemmel, sem a súlyommal. A sok beszélgetés során Ildikó/Bojti erre nagyon szépen rávezetett. Elkezdtem figyelni magamra, a lelkemre, az étkezésemre. S valljuk be így ötvenévesen már nincs nagyon idő arra, hogy majd ekkor, majd akkor, majd picit később, mert az egészségügyi problémák nem várnak. Több mint egy évtizedet küzdöttem súlyos sarokcsontfájdalommal mindkét lábon. Mindenféle kezelést kaptam ami az egészségügyben elérhető, jártam "varázslónál" is, semmi nem segített. Éveken át minden egyes lépés fájdalommal járt. Pedig milyen egyszerű volt a megoldás kb. - 14 kg és teljesen elmúlt a fájdalom. Sőt már fejfájós sem vagyok. Még így is túlsúlyos vagyok, de nagyon motivált, lelkes, folytatom az utam. Nagyon figyelek az étkezésemre, mindent eszek, de mértékkel. A szénhidrátbevitelt és a cukorbevitelt nagyon lecsökkentettem, rengeteget túrázok, s most januártól minden este otthon tornázok is. Örülnék, ha még kb. ennyi kiló lemenne, de nem erőltetek semmit, nincs semmi időkorlátom. A legfontosabb fejben ott lenni, tényleg szívvel lélekkel tenni, mert különben nem fog menni. Büszke vagyok magamra, hogy ennyit elértem, s őszintén: először nem hittem benne, de most már van pozitív eredményem és haladok... A helyzetem azért sem könnyű, mert minden napomat főzéssel kezdek kb. 6.30-kor. A következőek szerint étkezek egy nap: felkeléskor 1 pohár víz, 8.30-kor reggeli (2 db pirított toastkenyér, 2 szelet felvágott, sajtok, zöldségek, 2 dl 1,5%-os tej), 11.00 felé gyümölcsök, ebéd 12.00-14.00 között főtt étel, amit főztem, itt nem sajnálom magamtól az adagot/mennyiséget, 16.00 felé szintén gyümölcs, vagy 1 szelet szénhidrátcsökkentett kenyér teavajjal, vagy májassal, 17.30 felé vacsora ami csak 1db 2 dl-es natur joghurt szokott lenni, mert ilyenkor nem szoktam különösebben éhes lenni. Napközben sok vizet iszom, ha hidegebb van akkor zöldteát mézzel. Nassolni sohasem szoktam, régebben sem. Pár naponta csokit azért eszem, de csak 1-1 kockát. Nekem fontos hogy 18.00 után ne egyek és 14-16.00 óra hosszát úgymond "koplaljon" a szervezetem. Káros szenvedélyem nincs, 8 órát alszok (22.00-6.00). Egy idézettel zárok: "Vigyázz a testedre. Ez az egyetlen hely, ahol egész életedben élned kell." Örök hála, hogy rávezettél erre az útra!